Új képeken lehet szemügyre venni a Prometheus legfontosabb szereplőit, többek között azt a Noomi Rapace-t, aki nemrég még a svéd A tetovált lányban játszotta a főszerepet, nem kicsit más frizurával.

Egy tucat új és hivatalos jelenetkép került fel a netre Ridley Scott legújabb filmjéhez, a Prometheushoz, ezek többsége, talán egy kivételével, nem árul el sok mindent, inkább csak a szereplőket mutatja meg nekünk, Noomi Rapace-t, Michael Fassbendert, Guy Pearce-t, Idris Elbát, Logan Marshall-Greent és Charlize Theront. A többi képet itt lehet megnézni.

Az Alien-sorozat előzményének is tekinthető Prometheustól meglehetősen sokat várnak a rajongók, a nagy kérdés, hogy mennyien vannak azok, akik mindenképp megnézik a filmet. A széria első része, még 1979-ben A nyolcadik utas: a Halál címen 81 millió dollár bevételt hozott Amerikában, az 1986-os A bolygó neve: Halál már 85 millióig jutott, hogy utána az 1992-es harmadik rész, A végső megoldás: Halál David Fincher rendezésében csak 55 millióra legyen jó. A bevételi mélypontot az 1997-es negyedik epizód, a Feltámad: a Halál érte el 48 milliós amerikai teljesítményével, de persze nemzetközi viszonylatban még ez az rész is bőven 100 millió dollár bevétel fölött teljesített.

Nagyon boldog születésnapot Robert Downey Jr.-nak (Holmes), aki mint a fenti képen látható, ma töltötte be a 47. életévét. Ebből kifolyólag ezt a bejegyzést most csak neki szánom, így lássuk, mi hír van róla:

Downey részt vett a Nickelodeon Kids' Choice Awards idei díjátadó gáláján, mint díj felkonferáló Miranda Grosgove oldalán, melyről néhány kép is megjelent:

A díjátadón a Best Buttkicker címet adták át Taylor Lautnernek, aki azt is megjegyezte, hogy reméli jövőre Downey kapja meg ugyanezt a díjat a Vasember 3-ért és a Bosszúállókért. Mi is nagyon reméljük! A videót ide kattintva érhetitek el!

A minap Malibuban is lekapták kedvenc színészünket, amint egy barátjával sétálgat az utcán, ezeket alább láthatjátok:

És itt egy cikk is, amelyből kiderül, hogy ha csatlakozol a Bosszúállók facebookos oldalához, akár még premier előtti jegyekben is részesülhetsz:

"A szuperhősmozit még premier előtt megnézhetik azok, akik a film facebookos rajongói.

Magyarországon december 20.-án kerül a mozikba.

"Hiába szerzett világszerte több bevételt a Sherlock Holmes második része az előzménynél, a gyártó Warner stúdió a mai napig kutatja, hogy mi lehet az oka az amerikai nézők lemorzsolódásának.

A napokban a Sherlock Holmes: Árnyjáték bevételei meghaladták az első rész, a Sherlock Holmes bevételeit, így nem csoda, hogy a Warner Bros. Pictures és a Village Roadshow Pictures sajtóközleményben kiáltotta ezt világgá. Az első rész Amerikában 209, nemzetközi viszonylatban pedig 315 millió dollár bevételt hozott, míg a folytatás hazájában 187 millió dollárig jutott el, Amerikán kívül pedig már 342 milliónál tart.

Mindez nem jelenti azt, hogy a második Sherlock Holmes megfelelt volna az elvárásoknak, sőt, valahol meglepő, hogy csak ennyi bevételre tett szert. Az első részt ugyanis, hiába lett erősen közepes, szerette a közönség és a Warner természetes elvárása volt, hogy a folytatás még sikeresebb lehet. Azonban az Árnyjátékról már a premier hétvégéjén kiderült, hogy Amerikában alul fog maradni az 2009-es filmmel szemben, s ez súlyos csalódás volt a Warner számára. (És a nemzetközi színtéren, ahol általában sokkal inkább vevők a nézők a folytatásokra, ugyancsak nem nőttek nagy mértékben a bevételek.)

Nem meglepő módon a stúdió még nem is jelentette be a harmadik részt, melyről az utolsó hír továbbra is az, hogy októberben elkészült a forgatókönyv első változata."

Szerkesztői komment: Sajnálatos, hogy a filmstúdiónak az is rendkívül fontos, hogy honnan jön a bevétel, de legjobb tudomásom szerint Guy Ritchie (rendező) már aláírta a szerződést a harmadik résszel kapcsolatban, másrészről meg már az első rész megjelenése előtt trilógiának tervezték. Reméljük, nem "kacsa" volt a hír.

Már rég frisseltem úgy mindent átfogóan, úgyhogy most megpróbálok minden apró elmaradt hírt bepótolni. Kezdeném egy nyeremény játékkal: hamarosan itt van a Bosszúállók premiernapja, hiszen már alig egy hónap van csak hátra a magyar mozikba való debütálásig. Az aktuális nyeremény játékot a UPC Magyarország hírdette meg - a pestiek mellesleg nap mint nap össze is futhatnak egy-egy ilyen plakáttal, ami ezt hírdeti -, amellyel nyerhettek jegyet a magyar premier előtti vetítésre, de akár a londoni díszbemutatóra is kijuthattok. További részleteket lássátok az alábbi videóban és a Facebook oldalon!

Megjelent egy vadiúj TV reklám is a filmről, ezt alább csekkolhatjátok:

A múlt hét hétvégén tartották a Jameson Empire Awardsot, ahol a Sherlock Holmes 2. is jelölve volt a Legjobb Thriller kategóriában, azonban sajnos nem ő, hanem Mark Strong (Blackwood) filmje, a Suszter Szabó Baka Kém vitte a pálmát. Ebből kifolyólag a színész is jelen volt az eseményen, hiszen nem csak a Legjobb Thriller, hanem a Legjobb Brit Film is lett a díjátadó jóvoltából az SSBK. Képek és videók is felkerültek a netre, ezeket alább láthatjátok:

Tegnap véletlenül összefutottam a YouTube-n egy magyar szinkronos Prometheus előzetessel, azonban sajnos a videót egyenlőre nem lehet megtekinteni, mivel a FOX mindenféle jogokra hivatkozva letiltotta az anyagot. Más forrásban meg eddig még nem találtam rá. De hogy addig se szomorkodjunk, megkerestem Noomi Rapace (Sim) filmjének legutóbbi előzetesének magyar feliratos változatát, ezt alább nézhetitek meg. A Prometheus Amerikában június 8.-án debütál, míg magyar dátum még nincs feltüntetve az IMDB-n.

Jude Lawról (Watson) néhány kép került fel a netre, melyek között egy rejtélyes szőke hölggyel is láthatjuk, de találtok képeket róla az erőszak ellenes rendezvényen, ahol szintén feltűnt nem rég:

Valamint Jared Harrisről (Moriarty) is akad egy-két kép és videó, aki meg a legújabb Mad Men - immár ötödik - szériát népszerűsítette nem rég New Yorkban:

És végül: megjelent egy iszonyat hosszú - több mint 5 perces - előzetes a Hófehér és a Vadász című filmről, amelyben egy kis ideig Eddie Marsan (Lestrade) is feltűnik. A film május 31.-én kerül a magyar mozikba.

Idén nyáron forgatják majd a Vasember 3-at, ami az USA-ban jövő májusban kerül a mozikba. Mint korábban hírül adtuk, ezúttal nem Jon Favreau lesz a rendező, hanem Shane Black, aki a Durr, durr és csók-ot, Robert Downey Jr. 2005-ös visszatérését rendezte.

A sztoriról még nem tudni semmit, de annyi már kiderült, hogy a Tony Starkot/Vasembert alakító Downey Jr. mellett a harmadik részben visszatér Gwyneth Paltrow mint Pepper Potts, Stark segítője és szerelme, Don Cheadle mint James Rhodes és Scarlett Johansson mint Natasha Romanoff, avagy a Fekete Özvegy. Black annyit árult még el, hogy a Vasember 3-ban biztosan nem bukkannak majd fel más hősök a Marvel-univerzumból, mert az a terv, hogy A bosszúállók után a többi film mind csak egy-egy figurára koncentráló, önmagában megálló alkotás lesz.

Nem csak a Prometheusnak, hanem a Snow White And The Huntsman, azaz a Hófehér és a Vadász című fantasynak is napvilágot látott egy új előzetese, amelyben végre közelebbről is megpillanthatjuk Eddie Marsant (Lestrade) is. A színész a hét törpe közül Duirt alakítja. A filmben olyan színészek játszanak, mint Kristen Stewart, Chris Hemsworth, Charlize Theron, Ian McShane, Toby Jones, Ray Winstone, Dave Legeno és még sorolhatnám. A Hófehér és a Vadász Magyarországon május 31.-én debütál a mozikban.

Fél perces tévés trailer került ki a netre az év legjobban várt filmjéhez, a Prometheushoz, vagyis az Alienek nélküli Alien-előzményfilmhez, amiben mégis lesznek Alienek. Igen, mi is egyre kevésbé értjük, miért nyilatkozik Ridley Scott minden hónapban máshogy, de azt biztos, hogy veszett jól intézi a film marketingkampányát: akármilyen nyúlfarknyi előzetest hoz ki két másodpercnyi új jelenettel, a világ geekjei órákon keresztül kikockázva nézik, hátha valamelyik sarokban ott lapul a nyálcsorgató banánfejű rém.

A mostani trailerben sajnos nincs ilyen, van viszont négyméteres fickó, aki egyesek szerint egy csontszkafander és elefántsisak nélküli Space Jockey, és épp zöld tábortüzet rak a 79-es Nyolcadik utas: a Halálból ismerős idegen űrhajó tróntermében, a gigamikroszkópba oltott pilótaülés mellett:

Az már világos az eddigi trailerek alapján is, hogy film sztorija egy random Däniken-könyv és a 79-es A nyolcadik utas: a Halál hibridje lett. Egy csapat archeológus rájön, hogy az ősemberek, az aztékok és a sumerok is ugyanazokat a földönkívüli óriásokat mázolták a falakra, ezért a Weyland társaság tudósai (a kötelező androiddal a csapatban) az így kapott csillagtérképpel elindulnak a galaxis legsötétebb sarkába, felvenni a kapcsolatot a teremtőikkel. A felfedezőút azonban mészárlásba csap át, ahol a végén már nem csak a Prometheus legénységének élete a tét, hanem az egész emberiség sorsa.

Az már szinte biztos, hogy az ormányos Space Jockey-k valójában négyméteres humanoidok, akik csak testpáncélnak használják a csontvázruhát. A patkó alakú űrhajójuk ugyanúgy néz ki, mint az elhagyatott Derelict, amiről A nyolcadik utas: a Halálban a Nostromo legénysége áthozta az arctámadót. A Space Jockey faj az eddigi hírek szerint az emberiség teremtője lesz a Prometheusban, ám az öntudatra ébredt, izgága szolgák (a mitológiai Prometheus tűzlopásához hasonlóan) el akarják csenni mestereiktől a terraformálás és a többi univerzumépítő trükk titkát.

Ezek után már tényleg nem lennénk meglepve, ha a Prometheus kíváncsi legénysége (Noomi Rapace, Charlize Theron, Idris Elba, Logan Marshall-Green, Michael Fassbender, Kate Dickie) most is megbolygatnák valami idegen létforma unalmas életét (például a gigafejes urnateremben), ami majd szűk szervizfolyosókon rohangál utánuk és egyenként lemészárol mindenkit. A régi Prometheus-trailer és a 79-es Alien előzetese elég hasonló krízishelyzeteket mutat be:

Ráadásul Kate Dickie, a Trónok harca tévésorozat Lysa Arrynja, aki egy Mudow nevű űrhajóst alakít az előzményfilmben korábban olyan hasonlóságokat is elpletykált, miszerint a Prometheus nyitójelenete egy mélyaltatásból ébredés lesz, majd nem sokkal utána a legénység összetalálkozik néhány gonosz, csontvázszerű idegen létformával, akik elkezdik őket üldözni az űrhajó folyosóin, a színésznőt pedig az elsők között koncolják fel. A Prometheus piros betűs premiernapja június 8-án lesz.

Az idei, 84. Oscar-gálán két olyan film is képviseltette magát, melyek valamilyen módon a filmkészítés gyökereit elevenítik fel: A némafilmes, ahogy azt már a címe is sugallja, a szó nélküli mozik kora előtt tiszteleg; olyan varázslatosan, hogy végül begyűjtötte többek közt a Legjobb film díját is.

A leleményes Hugo a korai filmkészítés vezéralakjának, George Méliès-nek állít emléket: az ő nevéhez fűződik többek közt az első mozgóképbe öntött sci-fi, az Utazás a Holdba, elkészítése. Nivel az ezredfordulón még csak átlagosan 2 perces filmek születtek, ez a majd' negyed órás alkotás 1902-ben tartalmával és hosszával is úttörőnek számított. Méliès egyébként bűvész volt, és elbűvölő filmművészetében az így elsajátított trükkökkel színezte a színészi játékot.

A Martin Scorsese rendező által a vászonra álmodott film alapja Brian Selznick A leleményes Hugo Cabret című regénye. Érdekesség, hogy a munkálatokba Johnny Depp produkciós cége, az Infinitum Nihil is bekapcsolódott. A szereplőgárdában pedig olyan egyéniségeket találhatunk, mint Ben Kingsley, Ray Winstone, Christopher Lee, vagy Jude Law.

Hugo Cabret egy elárvult kisfiú, aki a 30-as évek Párizsában egy pályaudvaron tölti napjait: órákat bütyköl, bujkál a szigorú főinspektor elől, és egy csodálatosan titokzatos, ember alakú szerkezetet, egy automatont szerelget, mert meggyőződése, hogy általa üzenetet kaphat elhunyt apjától. Ehhez azonban a mindig mogorva játékboltostól, Georges papától kell alkatrészeket csennie, aki ezt megelégelve elveszi a javításhoz nélkülözhetetlen noteszét. Hugo a bácsi hasonló korú keresztlányától kér segítséget, és így egy titkokkal és kalandokkal teli nyomozás veszi kezdetét.

A színészek egytől egyik tökéletesek: a mellékszerepben feltűnő Christopher Lee például már a pillantásával eléri, hogy ő uralja a vásznat. A gyerekszínészek közül kiemelkedő alakítást nyújt Chloë Grace Moretz, aki 15 éves kora ellenére már számos filmben - például a borzalmas magyar című Marvel képregény-adaptációban, a Kick-Ass-ben (Ha/Ver), és az 500 nap nyárban is - bizonyította, hogy érett, öntudatos és kalandvágyó fiatal hölgyként tud tündökölni a vásznon.

A botrányfilmekkel - például a Borattal - ismertséget szerző Sacha Baron Cohen a Sweeney Todd után ismét meggyőz minket arról, hogy bár specialitása a mesterien űzött idétlenkedés, de azért komolyabb mondanivalójú filmekben is megállja a helyét. Ám nem hazudtolja meg önmagát: bicegő, szigorú, de a szeretett hölgy közelében azonnal félszeggé váló állomásfelügyelőként hozzá fűződnek a film legmókásabb jelenetei.

A hibátlan színészi játék mellett azonban a film fő vonzereje a látvány: 3D-ben tárulnak elénk a pályaudvar utazók számára láthatatlan helyiségei éppúgy, mint a hatalmas, bonyolult felépítésű órák, de a legkülönlegesebbek az archív, felújított filmfelvételek, melyek atmoszférateremtő hatásukkal gondoskodnak a hamisítatlanul egyedi filmélményről, ami gyerekeket és felnőtteket egyaránt magával ragad.

A film 5 technikai Oscar-díjat zsebelt be: a legjobb hangkeverés, a legjobb hangvágás, a legjobb látványterv, a legjobb operatőr és a legjobb vizuális effektek.

Extra ajánló: Hugo kritika a Hollywood Hírügynökség és Szirmai Gergely jóvoltából:

Megérkezett a mozikba az idei év első gigantikus költségvetésű látványmozija, a John Carter. A címbeli főhős a Marson találja magát, ahol akarata ellenére rögtön belesodródik a bolygóért folytatott harcba. A vállalkozás dicséretes: a nagyközönség számára eddig ismeretlen fantasy-univerzum debütál a vásznon. A látvány imponáló, a történetvezetés viszont kusza, és a tempó kapkodó. A lényeg azonban ott van: egy nagyszabású kaland, amit a képzelet ereje hajt.

Bátor lépésre szánta el magát a Disney, amikor úgy döntött, hogy megfilmesíti Edgar Rice Burroughs Marson játszódó kalandregény-sorozatát, annak is az első kötetét, a Mars hercegnőjé-t. Manapság a stúdiók biztosra mennek, ha több százmilliós költségvetésű látványmozikról van szó, és inkább már jól beágyazott franchise-oknak készítenek folytatásokat, remake-keket, előzményfilmeket. Itt van azonban John Carter, akinek a neve teljesen ismeretlenül cseng a széles nézőközönség számára, és csak a regények lelkes, ám korántsem tömeges rajongótábora tudja, kiről is van szó. Hiába a reklámkampány, sok embert fog ugyanolyan meglepetésként érni a marsi helyszín, mint magát John Cartert.

Magyarországon a kilencvenes évek elején jelentek meg a könyvek, így leginkább a húszas-harmincas éveikben járókközött vannak olyanok, akiknek Burroughs Tarzanja mellett John Carter is gyerekkoruk hőse volt. John Carter (Taylor Kitsch) megkeseredett, magányos westernfiguraként lép színre. Elhagyatott külseje, csapzott szakálla világosan jelzi, a boldogság illúziójával már rég leszámolt. A déliek oldalán harcolt az amerikai polgárháborúban, a vereség után a nyugati határszélre költözött, ahol arany után kutat. Ráakad egy barlangra, ahova az apacsok sem mernek bemerészkedni, és amelynek a falán különös ábra díszeleg. Egy véletlen találkozásnak köszönhetően innen kerül át a vörös bolygóra. A félsivatagos környezet nem változik, viszont Carter - a megváltozott gravitációnak köszönhetően - sorozatosan elesik, bukdácsol, majd Münchausen báró mesebeli társához hasonlóan ugrándozva ered neki a pusztaságnak.

Lehetne folytatni a történetmesélést, csak éppen semmi értelme. Ugyanis, ahogy Carter sem érti, mi történik körülötte, úgy a néző is elveszti a fonalat. Zöld CGI-marslakók (tarkok) tűnnek fel, félig nyitott, furcsa szerkezetek szállnak az égen, egy emberi törzs, Hélium lakói háborúznak egy másikkal, Zodanga népével, és még nincs vége, mert a háttérből egy nagy hatalmú idegen faj irányítja a konfliktust. Sűrűn záporoznak a megjegyezhetetlen hely- és egyéb nevek, és az olyan, csak fantasyk-ban előforduló kifejezések, mint például a kilencedik sugár. Nehéz egy ilyen bonyolult világot alig több, mint két órában alaposan és érthetően felvázolni, és ezzel a problémával ez a film sem tud sikeresen megküzdeni. Ide-oda csapong, és miközben sietősen próbálja a helyi viszonyokat bemutatni, egyre-másra hozza be az újabb és újabb szereplőket. Gyakran még azt is nehéz eldönteni, hogy ki kivel van. Ez is egy új dolog: egy blockbuster, ahol figyelni kell.

Ezt sokan hibaként fogják felróni, és valóban, hiányzik ebből a filmből egy jó fél óra, amit a viszonyok tisztázására, a karakterek alaposabb ábrázolására fordíthattak volna. Viszont jelenlegi állapotában sikerült a filmnek a legfontosabb: teremtett egy néhol bájosan együgyű, máshol kegyetlen, de mindig nyüzsgő, egzotikus, új világot, amire érdemes odafigyelni. A gyakori átláthatatlanság folytán talán még izgalmasabb is, mintha mindent sikerült volna kristálytisztán lefektetni.

A részletek láttán többször lehet deja vu érzésünk: ezeket a jelmezeket a Conan, a barbár-ból kölcsönözték, ilyet már láttunk az Avatar-ban, John Carter szilánkos visszaemlékezései a múltjára akár a Törvényenkívüli Josey Wales remake-jéhez is készülhettek volna, és így tovább. Maga az egész világ azonban már önállóan is megállja a helyét: kaotikus, sokszínű, látványos. Egy ilyen huszadik század eleji naiv elképzelésekből, és porlepte hősideálokból táplálkozó, nagyszabású, bolygóközi kalandnak, kifejezetten jól áll ez a zűrzavarosság.

A sztori magva a lehető legtipikusabb, amit csak ebben a zsánerben el lehet képzelni: két messziről jött ember szerelme, akik együtt még a világot is megmentik. A virginiai úriember összejön a Mars hercegnőjével, Dejah Thoris-szal (Lynn Collins). Merész húzás volt az is, hogy a két főszerepre két alig ismert színészt választottak, de a végeredményt látva jó döntésnek bizonyult. Mindkét színész elég karizmatikus és magabiztos, kezdeti évődésük, majd bontakozó szerelmük is a megfelelő bájjal van ábrázolva. Kár, hogy ezt a szálat viszonylag gyorsan lezavarja a film, hiszen sok minden másra kell az idő: harci jelenetekre, más szereplőkre.

Nagy szerencse, hogy az új Csillagok háborúja-trilógia részektől eltérően itt nincsenek cukinak tervezett és mérhetetlenül idegesítőre sikerült mellékszereplők. Jar-Jar Binks helyett van egy óriásvarangyszerű marsi kutya, aki értelemszerűen nem beszél, és pont annyi időt kap, hogy még vicces legyen. A humor jó arányérzékkel elosztva, csak néhol bukkan fel a filmben. A tarkok vezére, Tars Tarkas (Willem Dafoe) is izgalmas figura, aki tulajdonképpen egy nemes lelkű indián törzsfőnöknek feleltethető meg. Rá és nehéz sorsú lányára, Solára is ugyanaz áll, mint a két főszereplőre - ügyesen lettek felvezetve, kár, hogy nem kaptak még több időt.

A főgonosszal (Mark Strong) kapcsolatban sajnos nem mondható el ugyanez, ő is keveset szerepel, de nem is hiányzik, mert jellegtelen figura. Hozzá kötődik a legkínosabb dialóg is. Arról moralizál, hogy minden bolygón ugyanaz történik, a népesség egymást, és ezzel saját környezetét pusztítja. Ez az erőltetett hegyi beszéd bántóan elüt a film egészének hangulatától.

Emellett megvannak a filmnek a maga nyilvánvaló korlátai is. Disney-produkció, ezért bár az átlagosnál komorabb a hangulata, de esély sem volt arra, hogy magasabb korhatárbesorolást kapva, nagyobb szabadsággal forgathatták le volna a harcokat. Pedig ez jót tett volna a filmnek, hiszen mégiscsak jobbára vérszomjas, barbár törzsek háborúznak benne egymással. Ezekben a jelenetekben látszik meg legjobban Andrew Stanton rendező (Némó nyomában, WALL-E) tapasztalatlansága, akinek ez az első élőszereplős filmje. Ezzel is magyarázható, hogy sokszor túl hamar véget érnek a csaták, híján vannak a dinamizmusnak és átláthatatlanok. Összességében: nem elég drámaiak.

Nehéz feladatra vállalkozott tehát a John Carter. Véges játékidőbe próbált meg belegyömöszölni minél több mindent. Amit ezzel bizonyosan elért: a Csillagok háborúja új részeivel ellentétben nem lerombolt, hanem felépített egy világot, adott két szimpatikus hőst, és végig tudta, hol az ő helye. Egy kisiklástól eltekintve nincs erőltetetten sulykolt, álszent öko-üzenet, mint az Avatar-ban, csak kapkodás, kaland és könnyed szórakozás. Egy komoly hibákkal tarkított, de összességében ígéretes kezdet, amely egy valóban nagyszerű fantasy-mozinak ágyazhat meg. A hatásos lezárás ugyan folytatást valószínűsít, de ehhez még először nyereséget kell termelnie a filmnek. Jelenleg, egymagában nézve, a John Carter tulajdonképpen egy Támadás a Krull bolygó ellen a mostani technikai csinnadrattával. Aki szerint ez dicséret, az nyugodtan nézze meg. Viszont senki ne menjen el rá olyan nagy elvárásokkal, mint ami pár éve az Avatar-t övezte, mert akkor biztos csalódni fog.

Extra ajánló: John Carter kritika a Hollywood Hírügynökség és Szirmai Gergely jóvoltából: