Sherlock Holmes
/film karakter/

Általában a karakterről:

A film főhőse és címszereplője, Sherlock Holmes karaktere már jól ismerhető Arthur Conan Doyle könyveiből is. A filmben Robert Downey Jr. alakítja.

Holmes zseniális inteligenciával rendelkezik, melyet főleg magán nyomozóként hasznosít. Ettől függetlenül persze gyakran segít London legnagyobb rendőrségének, a Scotland Yardnak. A munkában elengedhetetlen társa, legjobb barátja és egyben lakótársa is, John Watson.

A detektív Londonban, a Baker Street 221 B-ben - egy jó ideig Watsonnal - lakik. Házvezetőnőjük is van, Mrs. Hudson, akinek volt alkalma már hozzászoknia legidegesítőbb lakója furcsa szokásaihoz. A házban még rajtuk kívül Holmes és Watson kutyája, Gladstone él.

Holmesnak sok furcsa szokása van: éjszakánként hegedül, kísérletezik Gladstone-on, "feltalál" és "felfedez" dolgokat, mint mondjuk a pisztoj hangtompítóját vagy a muslincák kedvenc zenéjét. Ezeknek gyakran az alkohol (nem a szokásos ital, hanem mondjuk egy üveg szemműtétekhez használt alkohol) vagy épp a munka hiánya az oka.

Mindent összevetve Holmes karaktere sokak számára lehet szimpatikus, hiszen nagyon okos, sokmindenben tehetséges, remekül harcol, humoros és nem utolsó sorban helyes is, Robert Downey Jr.-nak hála.

Adatok:

• név: Sherlock Holmes
• nem: férfi
• kor: 40 körüli
• haj: sötét barna
• szem: barna
• foglalkozás: magán detektív
• lakhely: London, Baker Street 221 B
• barát: Watson
• szerelem: Irene Adler
• ellenség: Blackwood
• kutya: Gladstone

Egyéb tulajdonságai:

• rendkívüli intelligenciával rendelkezik
• éles eszű és szemű
• szűk látókörű (csak a racionális dolgokban hisz, így például elveti a mágia létezését)
• remekül ismeri a mérgeket
• odavan a kalapokért
  
• szeret pipázni
• tud hegedülni
• beszél franciául
• szeret tudományos dolgokat végezni, feltalálni vagy felfedezni
• kémiai ismeretei jók
• biológiai ismeretei - főleg a növények bizonyos hatásairól - is megfelelőek
• harci képességei nagyon jók - jól bánik a fegyverrel és karddal egyaránt
• az egyetlen ember és nő, aki túl járt az eszén az Irene Adler

Történetben:

Rögtön a történet elején Sherlock Holmest akcióban látjuk. Miközben Watson, Lestrade és rendőrei kíséretében kocsival sietnek a templomhoz, ahol az áldozati ceremónia zajlik, Holmes az utcán rohan és hihetetlen módon beelőzi társait. Elintéz pár embert, majd bevárja Watson barátját. Láthatjuk, amint átverekedik magukat a társaságon, és hogy az utolsó pillanatban megakadályozza Holmes az áldozati lány "öngyilkosságát". Így sikerül a börtönbe juttatniuk az ötszörös gyilkost, Blackwoodot.

Eltelik egy-két hónap, és Holmes a munkahiányában teljesen más formáját mutatja meg. Falakba lövöldözik, egésznap ki sem mozdul Baker street-i lakásából és persze az már csak mellékes, hogy nem tart rendet a lakásban, szemműtétekhez alkalmas alkoholt iszik, és a kutyán, Gladstone-on kísérletezik. Ráadásul teljesen magába van zuhanva, mivel Watson nem sokára össze fog házasodni élete nagy szerelmével - és ezt, Holmesnak nehéz elfogadnia. Bár nem szíveli barátja jövendőbelijét, mégis belemegy, hogy együtt vacsorázzanak hármasban a Royal étteremben.

Az este érdekesen alakul, eleinte kellemesen elbeszélget Maryvel, csakhogy a lány váratlanul megkéri, hogy elemezze őt. Holmes először nem akar belemenni a játékba, de mivel Mary ragaszkodik hozzá, nem kíméli. A végére persze - az őszinteségének köszönhetően - megbántja, és egy pohár borral is sikeresen megismerkedik közelebbről. Watson barátnője mellé áll, és magára hagyják az étteremben a kissé boros Holmest.

A detektív gyakran, ha le akarja vezetni a feszültséget, az arénát választja menedékként, ahol kedvére intézhet el pár embert. Ez alkalommal azonban egy váratlan vendég jelenik meg a helyszínen, aki egy kissé felkavarja főhősünket. Végül mégis összeszedi magát, és Adlerrel mit sem törődve, a földbe döngöli ellenfelét és bezsebeli a nyereményt.

Legközelebb újra furcsa állapotban látjuk, ezúttal bogaraknak hegedűl. Watson azonban kizökkenti tudományos kísérletéből, ugyanis a két jóbarátnak Blackwood akasztására kell sietniük - Watson, mint orvosszakértő, Holmes pedig, mint Blackwood utolsó kívánsága jelenik meg. A börtönbeli látogatás is érdekesen alakul, így Holmes és Blackwood lefolytat egy igen érdekes beszélgetést. A végére mindenesetre felagyja a leckét főhősünknek, hiszen nem lehet igazán eldönteni, hogy Blackwood őrült vagy ördögien zseni. A kivégzés lezajlik és úgy tűnik mindennek vége.

Holmes nem sokáig élvezheti a nyugalmat. Egy alkalommal, a már az arénában is felbukkanó, Irene Adler látogatja meg, akivel már a régi szép időkben is érdekes kapcsolatot táplált. A nő egy megbizatással keresi fel, de Holmest a tapasztalat arra inti, hogy ne bizzon meg benne. Az egész vendéglátás alatt feszültség uralkodik a két ember között, és Holmes mindenben Adler hátsószándékát látja - így például a teában vagy egy borítékban. Bizalmatlan, a nő még is otthagyja az esetről szóló anyagot, meg egy zsák pénzt. Holmes nyugalmat színlel, de a következő pillanatban már pattan is a távozó Adler után, és megismerhetjük a lopakodós felét is. Rendkívül jól álcázza magát és mindennel szembe néz, csakhogy kiderítse kinek dolgozik Adler. Watson viszont állítja, hogy csak azért érdekli az egész ügy, mert egyrészt teljesen oda van a nőért, másrészt tudni kell, hogy Irene Adler volt az egyetlen ember, aki valaha is túl tudott járni a főhős eszén. A doktor erősen ajánlja Holmes távol tartását az ügytől, de nincs sok idő gondolkodni, egy újabb probléma kopogtat az ajtón.

Clarky azzal a hírrel jön, hogy Blackwood feltámadt halottaiból. Holmest ez nem éri meglepetésként, hiszen börtönbeli látogatásukkor Blackwood már utalt arra, hogy a halál az csak a kezdet. A detektív rögtön elfogadja a tényt, Watsonnal szemben, aki teljes megrökönyödéssel fogadja a feltámadást. Végül még is Holmesszal tart a temetőbe, ahol egy egész delegáció fogadja őket.

Miközben mindenki azzal foglalkozik, hogy mi történhetett Blackwooddal, Holmes magán akcióba lendül. Mindent alaposan átvizsgál, még a legkisebb kődarabokat is. Közben kiderül, hogy a sírban valóban nincs ott az emberük, ezzel szemben ott találják Adler "vörös törpéjét" holtan. Ez újabb fejleményt jelent, Holmes elsajátít egy bizonyítékot és már állnak is tovább.

Megtudják a "vörös törpe" címét, és a helyszínre sietnek.  A házban sok érdekességre bukkannak, melyek mindegyike fontos lehet az ügy szempontjából. Újra láthatjuk Holmes zseniális gondolkodás módját, és azt is, hogy mennyire előrébb szokott járni Watsonnál. A pillanatnyi kép bevillanások utalnak a dolgok fontosságára, és egyben a detektív gondolataira is. Nincs sok idejük felfedni a nyomokat, mivel társaságuk érkezik, két angol ember és egy belga óriás személyében. Ezután újra láthatjuk őket egy jót bunyózni, melynek a végén természetesen a Holmes-Watson páros győz.

Az ellenfelek megpróbálnak megszökni, de a két jóbarát azonnal utánuk iramodik - Holmes az ablakot, míg Watson a jól bevált ajtót választja. Egy kikötőben utol is éri ellenfelét, előbb eldiskurálnak franciául, majd egy újabb akció indul. A sok bunyó és harc vége az lesz, hogy sikeresen lerombólnak egy raktárt és elsüllyesztenek egy hajót - ennek köszönhetően Holmes és Watson börtönbe is kerülnek.

Lezajlik köztük egy igen kellemetlen beszélgetés, melyből újra kiderül mennyire ragaszkodik Holmes Watsonhoz. Közben megérkezik Mary, aki kifizette kedvese óvadékát, így Holmes magára marad a sok bűnözővel. Nem kell sokáig várnia, ugyanis jön Lestrade, akinek újfent szüksége van rá. Közben Lestrade megejt egy mondatot, ami minden bizonnyal igaz: Holmes egy másik életben kitünő zsivány lenne. A következő pillanatban már a számára előállított kocsiban ül egy zsákkal a fején, és így érkezik meg óvadékát kifizető pártfogoltjaihoz. Holmes megint bebizonyítja, hogy mennyire éles eszű, hiszen kiderül, hogy Sir Thomas zsákos akciója mit sem ért főhősünkkel szemben, attól függetlenül is mindenre rájött - hogy hol van és hogy kivel beszél. A detektív végig hallgatja a rá váró megbízást, melyet el is fogad, de nem a Négy Rend Templomának vezetői kedvéért, sokkal inkább mert azelőtt már Blackwood felkeltette érdeklődését.

Legközelebb akkor látjuk, mikor Adler rajta kapja, ahogyan be akar törni hozzá a Grand Hotelba. Ez egy igen érdekes jelenet, Holmes mintha egy kissé nem lenne magánál, ugyanis figyelmetlenné válik - aminek oka persze valószínűleg maga a bájos Adler. A detektív, a nő Baker street-i látogatása óta, sokat vesztett a gyanakvásából, és ezt meg is bánja - akkor legalább is biztosan, amikor másnap meztelenül, az ágyhoz kikötve, egy párnával az ölében ébred.

Szerencséjére odakint a nagyvilágban hiányolják a híres detektívet, így hamar visszakerül a régi kerékvágásba, és már hajtanak is Sir Thomas otthonába - ugyanis a tulajt előző éjjel megölték. Mintha nem is történt volna vele semmi, megérkeznek a helyszínre, csak körül néz és szinte már teljesen képben van. Egy cseles húzással elküldi a rendőr kíséretet, így sikerül felfedeznie Sir Thomas titkos szobáját, ami a mágiában - vagy legalábbis a mágikus tárgyakban - gazdag. Újabb nyomokra bukkan, melyek közül néhányat el is sajátít, akárcsak annak idején Reardon zsebóráját. Holmes ezután távozik is, mint aki jól végezte dolgát.

Holmes rögtön bele is veti magát a munkába - méghozzá azzal kezdi, hogy tüzetesebben megvizsgálja az egyik a "vörös törpénél" rájuk támadó emberüket. Mindent megvizsgálva, megcsillogtatja kémiai tudását és a művelet sikeres, ugyanis Watson segítségével kitalálják, hogy hol dolgozhatott a férfi. Bár Watson ki akar maradni az ügyből, Holmesnak egy kis trükkel sikerül maga után csalnia barátját, és Tanner kapitány segítségével eljutnak a kiszemelt kikötői gyárba.

Egy igazán jó jelenet következik: Holmes és Watson ügyeskedve bejutnak a gyárba és sokmindent felfedeznek, többek között azt, hogy valamit eltávolítottak a helyiségből. Nem sok idejük van gondolkodni, hogy mi lehetett az, mivel váratlanul megjelenik Blackwood és bár nem mutatja magát, igen nagy hatással van rájuk. Közben kiderül, hogy elkapta Adlert, aki a két jóbarátot követte a gyárba. Holmes nem törődve a lángcsóvákkal és éles  tárgyakkal, hihetetlen bátorságot mutatva menti meg a nőt, ami persze Watson nélkül nem ment volna. Elcsattan egy gyors puszi, de már rohannak is ki az épületből. A következő pillanatokat "lassítva" élik át, ugyanis az egész épület a fejükre robban.

Watson kórházba kerül, Holmes pedig mindent a maga hibájának gondol. Álcázva magát bejut hozzá egy gyors látogatásra, ahol összefut Maryvel is. A lány, miután felismeri az "orvost", hihetetlen módon nem támad rá, hanem közli vele, hogy Watson nem hibáztatná érte, hiszen nem tehet semmiről. Holmes némán távozik Mary utolsó mondatával, miszerint meg kell fejtenie az ügyet.

A következő jelenetben az alkohol hatása alatt álló, gondolataiba merült Sherlock Holmest látjuk, miközben hegedül. Blackwoodra gondol, és miközben így tesz rájön, hogy talán bele kellene merülnie a mágia tudományába - mely amúgy igen messze állt tőle. Varázslatokat hajt végre, aminek következtében szinte mindenre rájön, és ezt másnap két látogatójával - Adlerrel és Watsonnal - meg is osztja. Nincs idő további kérdések megfejtésére, mivel megérkezik Lestrade és rendőrei, akik a körözött Holmest jöttek letartóztatni.

Holmesnak sikerül rávennie Lestrade-t, hogy segítse őt munkájában, így eljut Cowardhoz, Blackwood egyik főemberéhez. A tervnek megfelelően zajlik minden, és így sikeresen meggyőződik arról, hogy hova is kell menniük - ugyanis újabb gyilkosságokra készültek a parlamentbe aznap délben. Holmes stílusosan - az ablakon kiugorva egyenesen a Temzébe - távozik.

Elérkezünk a film legizgalmasabb részéhez. Tanner újra kisegíti őket és hajóval elviszi Holmest, Watsont és Adlert a parlamenthez. Sikeresen bejutnak az épületbe és felfedezik azt, amivel Blackwood meg akarja ölni a politikusokat. Egy gyors elemzés és Holmes szinte már mindent tud a gépezetről, azonban Adler magánakciójának köszönhetően a következő percben már bunyózni látjuk őket. Az idő sürget, felbukkan belga barátjuk is és miközben Watsonnal vele vannak elfoglalva, Adlernek sikerül megakadályoznia a szerkezet beindulását. Váratlan fordulat, hogy a nő cserben hagyja őket és a gép egy fontos alkatrészével megszökik. Holmes utána rohan és az épülő híd tetején zsákutcába is kergeti - csakhogy ő már nem akarja üldözni tovább a nőt. Holmes talán tudta, hogy erre Adler hogyan fog reagálni - ugyanis a nő mindent be akar vallani neki. Blackwood megjelenése azonban megakadályozza ezt, és végre Holmes és Blackwood (jó és rossz) összecsapnak. A főhős újra megcsillogtatja bátorságát és harciképességeit, majd végül egy cseles mozdulattal a gonosz fölé kerekedik.

Ekkor érkezünk el ahhoz a részhez, ahol a zseniális és szinte tévedhetetlen Sherlock Holmes mindent felfed. Részletesen elmondja Blackwood minden egyes kis trükkjének megoldását, és a végén a gonosz elnyeri méltó jutalmát. Még lezajlik egy kis párbeszéd a detektív és Adler között, amiből kiderül, hogy Moriarty professzor volt a nő megbízója, és - Adler állítása szerint - van olyan éles eszű és sokkal fondorlatosabb, mint Holmes.

A film végén Holmest látjuk kísérletezni azon, hogy hogyan is tudta megúszni a felakasztást Blackwood. Zseniális elméjével még azt a rejtélyt is megfejti, hogy miért nem volt pulzusa ellenségüknek, ezzel becsapva Watsont. A búcsú ideje elérkezik, és úgy tűnik végre elfogadja barátja távozásának gondolatát. A történet azonban Moriarty újabb lecsapásának hírével végződik, így felhívva a nézők figyelmét arra, hogy Sherlock Holmest viszont fogjuk látni...

(Saját írás! - Don't Copy!)