Jude Law (Watson) korábban már megkapta a 'Legstílusosabb celeb apuka' címet, most pedig magának tudhatja a 'Legszexibb filmbeli apuka' címet is:

"A Közelebb és az Alfie szívtiprója lekörözte George Clonney-t, Will Smith-t, de még Darth Vader-t is.

Több mint 1500 filmrajongó körében tartottak szavazást, hogy vajon kié a legdögösebb apa szerep. A győztes, pedig nem más, mint Jude Law, a ’Holiday’ beli szerepe, ahol egy félénk, özvegyet alakít.

Még a körgalléros ’Csillagok háborúja’ főgonoszt, Darth Vader-t is beszavazták. És érthetetlen módón George Clooney-t a negyedik helyre taszította.

Smith a második helyen landolt ’A boldogság nyomában’ nyújtott szívmelengető alakításával.

A szavazás ötlete a Lovefilm magazintól ered. A szerkesztő, Helen Cowley így nyilatkozott a szavazás nyerteséről: ”Miközben nőcsábász hírében áll, Jude bebizonyította, hogy nagyszerű apa, mind a filmvásznon, mind a valóéletben. Megnyerte a pulzusmérő versenyt, egyértelműen ő a legdögösebb filmbéli apa.”

És itt van a 10 legdögösebb filmbéli apa:"

1. Jude Law – Holiday (2006) – 16%
2. Will Smith – A boldogság nyomában ( 2006) – 14%
3. Darth Vader – Csillagok háborúja (1977) – 13%
4. George Clooney – Szép kis nap (1996) – 11%
5. Liam Neeson – Erabolva (2008) – 10%
6. Gregory Peck – To Kill a Mocking Bird (1962) – 8%
7. Sir Sean Connery – Indiana Jones (1989) – 6%
8. Bruce Willis – Armageddon (1998) – 5%
9. Mr. Incredible – The Incredibles (2004) – 3%
10. Patrick Dempsey – Enchanted (2007) – 2%

És itt egy újabb HA/VER-os cikk, melyet már csak azért is közzé teszek, mert Mark Strong (Blackwood) igen pozitív kritikát kap benne:

"A Kick-Ass nemcsak egy tinivígjátékba oltott brutális akciófilm, hanem a képregényvilág eddigi legzseniálisabb és legbetegebb paródiája. Az év filmjében a popkultúra brit fenegyerekei egy Batman-pótlék Nicolas Cage-gel rúgják pofán az amerikai szuperhősmítoszt.

Az idióta magyar cím ne tévesszen meg senkit: a Ha/Ver az évtived szuperhősfilmje. Még jobb lett volna, ha a hazai forgalmazó elfelejti végre az Ál/arc és a Játsz/ma óta kötelező, kényszeres szóviccelést és /-jelezést, és helyette bevállalja a Kick-Ass hangulatához sokkal jobban illő (és a blogokon már hónapok óta keringő) Oda/Basz-t. Ennek a filmnek ugyanis egyáltalán nem a haverkodás a fő témája, sokkal inkább a seggek brutális szétrúgása.

"Nem tudok repülni és nem látok át a falakon. Viszont bármikor szétverem a pofád!" - harsog a plakátokon a film mottója, ami már kapásból körberöhögi a klasszikus szuperhősuniverzumot, és képbe hozza a nézőt, mire számíthat. A Kick-Assben a Supermanek és Pókemberek világából csak az idióta maskara és a titkos identitás maradt meg. A magasztos igazságosztást felváltja a kíméletlen realizmus és az utca aljassága: itt nincsenek tűzemberek meg falon ugráló fotósok, de cserébe recsegnek a törött bordák és tényleg fekve marad, akit hasba szúrnak egy késsel, mint például a címszereplő Kick Ass (Aaron Johnson), aki egy neten rendelt búvárruhában hősködéstől várta, hogy végre majd a tinilányok is észreveszik. Ezzel nem spoilerezünk nagyot, ez a film első harmadában történik.

A jó csajozós dumának és megkönnyített felnőtté válásnak induló, vígjátékba illő szuperhőslét viszont akkor csap át vérengzésbe, amint feltűnik a színen a két igazi maskarás igazságosztó, Hit Girl (Chloe Moretz) és Big Daddy (Nicolas Cage). Ők archetipikus karakterek, de végletesen eltúlozva: mintha ebbe a két figurába sűrítették volna a japán akcióhorrorok összes fúrómelltartós iskoláslányát, meg a képregény-történelem Megtorló-szerű, idegbeteg, Old boys-t idéző állatjait. Tarantino Kill Billjében és Frank Miller Sin City-jében sem volt ennyire édes a bosszú meg a szétfröccsenő paradicsomlé, mint az ő jeleneteikben.

Az eredeti Kick-Ass-képregény szerzője, Mark Millar egy beteg zseni. Persze Alan Moore-tól Neil Gaimanig az összes brit képregényes az, és 20 éve mást se csinálnak, csak a mainstream amerikai comics határait feszegetik. Millar amúgy a Marvel vezető írója, csak amikor megcsömörlik a sok köpenylobogástól, átvált extrém brutális-összekacsintós darálásba. Ilyen volt az eredeti Wanted is, csak sajna tökös producerek helyett megalkuvó dilettánsok kezébe került, akik kizárólag a kanyarodó golyókban meg a meztelen Angelina Jolie-ban láttak fantáziát.

Továbbra is igaz az a közhely, hogy Amerikában a legjobb képregényírók mellett a legjobb filmesek is mind angolok. A Kick-Ass író-rendezője, a 39 éves Matthew Vaughn még Guy Ritchie-vel kézenfogva, feszes tempójú gengesztermozikkal tanulta ki az ipart: a Blöfföt és A ravasz, az agyat producerként, a Tortát már rendezőként jegyzi. Nekem a Csillagpor is tetszett tőle, de a Ha/ver meglepetésszerű sikere után (egy nagy stúdió sem merte bevállalni a 18-as karika miatt) már kifejezetten várom, mit fog tudni kihozni egy jóval tradicionálisabb szuperhőstémából, a 2011-re ígért X-Men: First Classból.

A főszereplő Aaron Johnsonba (aki szintén angol) 20 évesen több tehetség szorult, mint a Harry Potter-filmek tiniszereplőibe együttvéve. Az alkata miatt eleve tökéletes a Miért ciki a szex?-típusú vígjátékokban jewfro frizurás lúzerének, gyötrődő szuperhősként meg jobb, mint Tobey Maguire fekete Pókembere (geek körökben már azt rebesgetik, hogy Johnson lesz Küklopsz a First Classban). Mark Strong most is hihetetlenül karizmatikus gonosz, de ugye már a Sherlock Holmesban is jó volt, az ilyen szerepeket egyszerűen neki írják.

A film fénypontja viszont egyértelműen Nic Cage és Chloe Moretz apa-lánya párosa. Cage utoljára a Veszett a világban hordott kígyóbőr zakójában volt annyira cool, mint most, Batman-jelmezes bosszúállóként. A képregényben még maszkos-láncfűrészes gyilkos volt, a filmben a rendező direkt a 60-as évek tévés Denevéremberét idéző jelmezt adott rá. Cage nálam azonnal az évtized szuperhőse lett: Big Daddy viccesebb, mint Tony Stark, elszántabb, mint Bruce Wayne, és brutálisabban mészárolja a bűnözőket, mint a Sin City Marvja.

A 13 éves Chloe Moretz pedig még rajta is túltesz, ha brutalitásról és pozőrködésről van szó. Meghökkentő, ahogy a 11 éves a kislány az egyik pillanatban még kakaót iszik májvacukorral, aztán mátrixosan ugrálva támadja az ellene küldött rosszfiúkat. Talán az ő sorsa a legszomorúbb, hiszen a mániákus apja elvette tőle a gyerekkorát, de ez nem is annyira a Leon a profit idézi, Mark Millar inkább csak görbe tükröt tart a tiniterhességek mellett a késelésekről elhíresült brit ifjúságról. A hatásvadász és gyomorforgató Ha/Ver nemcsak az idei év legjobb popcornfilmje, az évtized eddigi legjobb, 9/10-es képregénymozija."