"A nem túl távoli jövőben szép kis üzletággá avanzsál a szervkereskedelem. Aki meg nem tud fizetni, az adja vissza. Jude Law a behajtó, majd a hajtott szerepében.

Már megszokott, hogy a mozikban nyáron sokkal gazdagabb az akciófilm felhozatal. Jól esik a nagy melegben egy kis könnyű szórakozás a hűvös moziban. Persze nyár ide vagy oda, nem árt, ha van egy kis gondolkodnivaló a filmben, ha nem teljesen öncélú a sok kilőtt golyó, összetört autó vagy csont.

Ha ilyen filmet keresünk, jó ötlet odafigyelni, hogy honnan is jön a sztori, mert ha regényfeldolgozással van dolgunk, előfordulhat, hogy az átlagból kiemelkedő filmhez lesz szerencsénk. Ez a helyzet a Repo mennel is: fogtak egy közepesen ismert regényt (Eric Garcia: Reposession mambo), kicsit átdolgozták, szerepeltettek pár ismert színészt, bedobtak jó pár liter művért, és kész is a film. Szerencsére ez esetben valahogy az egész több lett, mint a részek összege.

Valahol a nem túl távoli jövőben Remy (Jude Law) és Jake (Forest Whitaker) egy Union nevű mammutcégnek dolgozik, nem mindennapi munkakörben: mesterséges belső szerveket szereznek vissza azon vevőktől, akik nem fizetik rendesen a borsos ár részleteit. Mint ahogy Remy a film elején megfogalmazza: ha nem tudod fizetni a banki kölcsönt, elviszik az autódat. Ha nem tudsz fizetni a Unionnek, elveszik, amit vettél, legyen ez egy „egyszerű” vese, vagy akár a szív. Mindez természetesen része a szerződésnek, de valahogy olyan szépen van megfogalmazva, hogy senki nem arra gondol, hogy az éjszaka közepén betörnek a házába, elkábítják, és pillanatok alatt kiszedik a szóban forgó belső szervet.

Remy vidám sorkatonaként végzi munkáját, minden morális megütközés nélkül, egyedüli baja, hogy feleségének (érthető módon) nem túl szimpatikus ez a munkakör. Fontolóra is veszi, hogy átáll az eladásokkal foglalkozó osztályra (mely felesége szerint etikusabb, bár szerintem egyáltalán nem, sőt) de egy baleset folytán a kórházban, ugyanakkor a kerítés másik oldalán ébred: egy vadi új mechanikus szívvel a mellkasában.

Az első pillanattól tiszta, hogy akkor is alig tudná fizetni a részletet, ha úgy folytatná a munkáját, mint azelőtt, de persze ez nem megy: nincs „szíve” megölni sorstársait. Remy pillanatok alatt üldözőből vaddá válik, és innen már a valamennyire ismerős úton hömpölyög a film a végkifejletig. Segítségére lesz még a cyberpunkos hősökre emlékeztető Beth, akinek szinte csak a szíve eredeti (legtöbb beavatkozása fejlesztés, és mindegyikük illegális).

Habár ismerős elemekkel dolgozik a történet, azért tartogat bőven meglepetéseket, így a film végeztével egy szó panaszunk se lehet. Kellően sok az összecsapás, jó a felvezetés, jól pozicionáltak és nem túl hosszúak a „pihenők” két akciójelenet között, és mindeközben folyamatosan adagolja az egyáltalán nem egyoldalú erkölcsi problémákat.

A hollywoodi akciófilmek egyik alaptétele, mely szerint teljesen legitim megölni bárkit, aki „rossz fiú”, nem kérdőjeleződik meg itt sem, de azért a mesterséges belső szervekkel kapcsolatos dolgokat úgy csűrik-csavarják, hogy a végén egyáltalán nem lesz egyértelmű, hogy mi mit tennénk az adott helyzetben, hogy esetleg mi a helyes döntés. Adott ponton teljesen elborzasztóan állítják be a napjainkban alkalmazott szervdonori rendszert (vagyis hogy ha valakinek szüksége van egy szervre, akkor vár arra, hogy valaki meghaljon), és egy pár pillanatig még egyet is értünk ezzel.

Erkölcsi látásunkat még tovább „ködösíti”, hogy Miguel Sapochnik rendező előszeretettel használja a groteszk jeleneteket a kulcsfontosságú dramaturgiai részekben. És itt nem Tim Burton féle furcsa szerzetekre kell gondolni, hanem olyan pillanatokra, amikor nem tudjuk, hogy nevessünk, vagy álljunk neki papírzacskót keresni.

Kórházas sorozatokon edzett nézők számára is megerőltetőek lesznek azok a pillanatok, amikor hősünk hipp-hopp felvágja a bőrt, szétfeszíti a bordákat, és már kint is van a mesterséges máj. És hogy teljes legyen a kép, közben Pink Martinit hallgat. A zenék amúgy végig ebben a szellemben lettek válogatva: megkeresték azt a számot, amelyik legkevésbé passzol a hangulattal, és azt használják (kis túlzással), még jobban erősítve a groteszk összhatást.

Azok, akik jártasak az amerikai belpolitikai problémákban, konkrétan az egészségügy helyzetében, biztosan érteni fogják a rendszer kritikáját is. Hozzám az aktuális helyzetben közelebb állt a gazdasági válságot okozó túlköltekezésre, túl sok kölcsön felvételére való rájátszás a filmben, bár ez is egy parodisztikusabb hangon, „ne vegyél fel kölcsönt, mert jön a csúnya bácsi, és elviszi a szíved” stílusban. Egyszóval nem helyez nagy hangsúlyt a film a valós világra való kikacsingatásra, még ha meg is lenne rá a lehetőség.

A két főszereplő a tőlük megszokott színvonalon teljesít: Jude Law a parádés Watson szerep után visszatér az Ellenség a kapuknál-ban megszokott vezetőszerepbe, ami nagyon jól megy neki, egy pillanatig sem hiteltelen, annak ellenére, hogy karaktere elég nagy lelki változásokon megy keresztül.

Forest Whitaker (aki a Ghost Dog óta egyik kedvenc színészem), bár jóval kevesebbet van vásznon, mint társa, mikor jelen van, akkor teljesen átveszi az uralmat, kicsit buta, de az agresszivitásban magát otthon érző karaktere annyira hús-vér, hogy sokszor alig jött, hogy elhiggyem, ugyanez az alak volt a Szellemkutya érző, mély és különleges főhőse.

Sajnáltam, hogy Alice Braga karaktere, Beth nem jut túl sok szerephez a történetben, kíváncsi lettem volna, mire képes a fiatal színésznő, ugyanis, habár villanásai vannak (repteres jelenet), nem sokat van alkalma mutatni. Megemlíteném még az eddig nagyjából Sabertooth-ként ismert Liev Schreiber alakítását, ugyanis, azt hiszem, rég nem láttunk ilyen tenyérbemászó, ugyanakkor kemény és kegyetlen üzletembert a vásznon, mint most Frank karaktere.

Persze van jó pár negatívuma is a filmnek, de ez az évnek az a periódusa, mikor elnézőbb a néző... A Repo men, bár valószínűleg nem lesz olyan emlékezetes, mint az azonos című 1984-es Alex Cox-film, azért több mint tisztes iparosmunka. És még csak kölcsönt sem kell felvennünk ahhoz, hogy élvezhessük."

Megjelent pár kép Jude Lawról (Watson) és Sienna Millerről, akik jelenleg Ibizán vakációznak: