Guy Ritchie szerint Moriarty professzor nem az igazi gazember a Sherlock Holmes 2. – Árnyjáték című filmben.

A rendező rámutatott arra, hogy míg Moriarty a film főgonosza, mégsem lehet hibáztatni azért, amik történik, ugyanis a karakter csak kihasználja az emberi természetet.

„Nem Moriarty a probléma, hanem csupán az emberi állapot maga. Azért szeretem ezt a karakteremet, mert nem egy bizonyos emberre mutat ujjal, hanem inkább a legtöbb emberre. Hagyományos értelemben van egy gonosz hősünk, akit hibáztathatunk mindenért, de ő aztán mindenkire mutat, és hihető a vád.”

Októberben a rendező azt mondta, hogy a Sherlock Holmes harmadik része már munkálatok alatt van.

Rachel McAdams szerint a forgatás nem romantikus

A Sherlock Holmes és az Éjfélkor Párizsban sztárja szerint a filmforgatások nem éppen romantikusak, így nem is lehet ott kezdeni egy kapcsolatot.

Rachel McAdams, az Éjfélkor Párizsban című film sztárja szerint a forgatások nem éppen romantikus helyszínek, így nem is alkalmasak arra, hogy az ember ott vágjon bele egy új kapcsolatba. Kijelentése azért különös, mert volt már rá példa, hogy egy kollégájával jött össze.

A 33 éves szőkeség szerint a forgatások túlságosan zavarosak, így nem adnak megfelelő táptalajt egy románchoz. A színészek, szerint túl elfoglaltak ahhoz, hogy a felvételek közben a szerelemmel foglalkozzanak, de azt elismerte, hogy a mozis reklámkörutakon már elég idő van az ismerkedésre. Rachel elmondta – „Egy forgatás jó helynek tűnhet a romantikára, de nem hiszem, hogy működne, túlzottan zaklatott környezet. Minden kapcsolatom, ami munkaviszonyból alakult ki, a munka után kezdődött. Ott van idő megismerni a másikat, aztán még több időt töltesz együtt vele, amikor elkezdődik a mozi reklámkörútja.”

A színésznő jelenleg Michael Sheennel randevúzik, akivel az Éjfélkor Párizsban forgatásán ismerkedett meg 2010-ben. Ezt megelőzően hosszabb kapcsolata volt Ryan Goslinggal, akivel a 2004-es Szerelmünk lapjaiban játszott együtt.

Rachel McAdams mekiben kezdte

Az Éjfélkor Párizsban című film sztárja egy határozottan átlagos munkával kezdte mára nagyon is csillogó életét.

A hollywoodi színésznő, Rachel McAdams is egy meglehetősen átlagos munkahelyen kezdte felnőtt életét, ami már határozottan fényesebb képet mutat. Az Éjfélkor Párizsban színésznője egy helyi McDonald´s étteremben dolgozott.

A későbbi Sherlock Holmes sztár elárulta, hogy közel három évig sütögette a hamburgereket az ikonikus gyorsétterem lánc üzletében, két testvérével együtt. Sőt, azt is elmondta, hogy miért nem volt igazán jó munkaerő.

„Jó három évig dolgoztam ott. A húgom és az öcsém is ott dolgozott, valójában a húgom volt a főnököm.

Igazán remek munkahely volt, de van egy kis Ocd-m (kényszerbetegségem) a kézmosással kapcsolatban, sosem volt elég időm. Folyton kiabáltak velem, hogy beragadt az autós sor, hagyd már abba a kézmosást. Nem voltam valami jó munkaerő, egyik nap még a narancsleves gépet is elrontottam.” – emlékezett vissza Rachel.

Rachel McAdams túl fáradt a zöldségekhez

A Szerelmünk lapjai sztárja rádöbbent, hogy vegetáriánus étrend mellett egész egyszerűen túl fáradt ahhoz, hogy dolgozzon.

Rachel McAdams, a Sherlock Holmes első részének sztárja kénytelen volt lemondani vegetáriánus étrendjéről, miután felfedezte, hogy nem nyújt számára elegendő energiát. A híresség olyan fáradtnak érezte magát, hogy nem tudott dolgozni.

A szőke szépség teljesen száműzte a húsféléket az életéből, helyettük pedig a komolyabb szénhidrátokra támaszkodott az étrendjében. Az állatszerető McAdams azonban beismerte, hogy kénytelen volt visszaállni a húsfogyasztásra, mert észrevette, hogy kezd elgyengülni a megfelelő tápanyagok nélkül.

„Vegetáriánus voltam, de túl fáradt voltam tőle. Csak tésztát ettem, szóval talán én voltam a legegészségtelenebb vega a világon! Szívesen megpróbálnám újra, most hogy tudok a quinoáról és a bulgurról (népszerű húspótló gabonafélék). Azt hiszem másodjára jobban menne.” – mondta el a színésznő.

És egy kicsit régebbi hír: nem rég kihírdették a The Most Beautiful Face in 2011 helyezetteit, amelyen Rachel McAdams is helyet kapott, méghozzá az 56. helyen. Immár hatodik éve szerepel a 100-as listán, eddigi legjobb helye a 37. volt. Ha érdekel, hogy még kik vannak a listán, nézd végig az alábbi videót:

Szinte napra pontosan két éve mutatkozott be Guy Ritchie Sherlock Holmes adaptációja. Most pedig itt a folytatás. A brit rendezőzseni ezúttal is nagyot alkotott, bár az elvárás is nagyobb lett.

Ritchie az első résszel igen magasra emelte a lécet. Hisz a korábbi Sherlock Holmes feldolgozásokkal ellentétben legalább öt osztállyal feljebb rangsorolta. Két éve azt írtuk, hogy a rendező „végleg kilépett a „műkedvelő” függetlenfilmes skatulyából, a Sherlock Holmes pillanatok alatt Hollywood élvonalába emelte. „Most pedig azt mondjuk, hogy át tudott lépni a saját árnyékán is. Bár egy kicsit túl sok lett a művészi beállítás, a szuperlassított, majd ismét normál sebességbe váltó képsorok. De pont ettől lett „ritchies” a folytatás is.

Az első részhez képest, Robert Downey Jr. és Jude Law sokkal kevésbé vetekszik egymással, összemelegedtek már annyira, hogy erre nincs szükség. De még így is a legjobb pillanatai a filmnek, amikor a két alfahím egymásnak feszül, akár csak verbálisan is.

A sztori az első résszel szemben már nem a két nyomozó zseni egymásra találásáról szól, hanem egyenesen a nyugati civilizáció megmentéséről. Holmes végre emberére akad, nyomába eredhet annak a zseniális bűnözőnek, aki mindarra képes, amire ő… csak a rossz szolgálatában. Moriarty professzor (Jared Harris) lelkiismeret-furdalás nélkül követi el a legvadabb bűntényeket. Ha érdekei úgy kívánják, még az osztrák koronaherceget is képes meggyilkolni.
Miközben Watson (Jude Law) az esküvőjére készül, társa nyakig merül az ügybe, és nemcsak a doktort, hanem saját, szintén zseniális bátyját (Stephen Fry) és egy gyönyörű, de veszélyes jósnőt (Noomi Rapace) is magával ránt. Egész Európán keresztül folyik az üldözés, és a professzor egy lépéssel mindig előttük jár...

Ritchie ezúttal is gondosan ügyelt arra, hogy ha már a főszerepekre a világ legjobb karakterszínészei közül válogatott, akkor a mellékszerepeket betöltők sem lehetnek sokkal gyengébbek. Noomi Rapace korábban „A tetovált lányként” vált ismertté, ezzel a szereppel pedig hollywoodi karrierjét is megalapozta. Jared Harris továbbra is a legjobb rosszarc.

És bár sokan féltették a rendezőt attól, hogy a nem igazán tapasztalt testvérpárosra Michelle és Kieran Mulroney-ra bízta a forgatókönyv megírását. Talán pont e kettős volt garancia a sikerre, hisz maga a film is kettős érzetet kelt a nézőben. Ki a csélcsap Holmes, ki pedig a házasságpárti Watson mellé áll szívesebben.

A képi világ a már fentebb taglalt lassítós trükkökön túl ezúttal is lenyűgöző. Hálás köszönet ezért ismét Sarah Greenwoodnak. Az első részhez hasonlóan ezúttal is a tökéletességre törekedett, és ami még ennél is fontosabb: a természetesességre.

A Sherlock Holmes Árnyjáték zseniális poénokat rejt, ezúttal is könnyed, önfeledt szórakozást biztosít két órára, és egyben egy időutazást egy olyan korba, amikor még az emberi leleményesség mindennél többet ért.

A december 16-i világpremier helyett itthon csak most láthatjuk a tavalyi év legjobban várt filmjét, mégis megéri moziba menni érte, mert parasztvakító 3D nélkül is jobb, mint bármelyik 2011-es blockbuster. Az első Sherlock Holmest viktoriánus James Bond-filmnek neveztük, és szerencsére Guy Ritchie a folytatásban is következetesen építi tovább az anakronisztikus, de tökös dízelpunk 007-es mítoszát. Ráadásul úgy tud autóval, fogaskerekes bombával és gépfegyverrel zsúfolt akciófilmet forgatni, hogy közben végig hű marad az eredeti, századfordulós Doyle-krimik örökségéhez.

Az Árnyjáték annak ellenére jó film, hogy a mostani folytatásgyártó őrületben baromi nehéz új részt készíteni egy sikeres brandhez. A rajongóknak vagy az lesz a baja, hogy a pénzharácsoló, ötlettelen filmesek pofátlanul lemásolták az előző filmet (lásd Másnaposok 2), vagy az, hogy a kétszer annyi szörny, gyilkos robot és robbantás között  elveszik az az újszerű látásmód és eredetiség, amiért imádtuk az első részt (lásd az örökös Alien-Aliens, T1-T2 vitákat).

Az 524 milliót kaszáló, első Holmes-film után Guy Ritchie úgy lehetett vele, hogy ha már mindenki proto-Bondként tekint a kokainfüggő detektívre, akkor a fenébe régi, pipás-nagyítós-vadászkalapos hagyományokkal, Anglia helyett legyen az egész világ sorsa a tét. Így a korábban leginkább a Baker Street-i rezidencián hegedülgető, Watson-alázó monológokat tartó Holmes most a francia erdőkben, a svájci hegyekben és a németek fegyvergyárában üldözi a bűnt és persze az ősellenségét, Moriarty professzort. A hülye mellékszereplőből huszárbajszos afganisztáni veteránná előléptetett Watson pedig már majdnem olyan jó a verekedésben és a nyomozásban, mint mestere.

Apró szépséghiba, hogy a kétórás Árnyjáték pont olyan nehezen akar beindulni, mint a főhősök autója, amit még a lovaskocsik is megelőznek. Holmes verekedésbe fulladó bájcseveje a dögös szélhámosnővel (Rachel McAdams) és a sztoriban később kulcsfontosságú fogaskerekes bomba felbukkanása sajna nem olyan ütős nyitójelenet, mint az első részé volt. Ott a zseniális "lassítva végigmonologizálom a rosszfiú szétverését, aztán bemutatom élesben"-stílus mellé rögtön az arcunkba tolták a markáns főgonoszt (Mark Strong) és a filmet végig meghatározó "nincs itt semmi mágia, csak drótok és bűvésztrükkök"-hozzáállást.

Az Árnyjáték ugyan csak az intró végére lett felkurblizva, attól fogva viszont már gőzmozdonyként száguld a stáblistáig: a totál ismeretlen forgatókönyvírók, Michele és Kieran Mulroney profikat megszégyenítően találták el, mikor kell látványos akciót, humort, női kalapos pucér férfit, szereplőhalált és kiskutyát adagolni a nézőknek úgy, hogy a moziból kifele jövet ne csak a steampunk hívei áradozzanak a filmről. És ha már pucér férfi: Guy Ritchie a homoerotikus táncjelenettel és a vonatos lövöldözés közepén benyögött "Feküdjön le velem, Watson!" mondattal szinte már nyíltan vállalja, hogy a két főszereplő körül forróbb a levegő, mint Batman és Robin között.

Egyedül a főgonoszt alakító színésszel volt bajom. Jared Harris közel sem lubickolt annyira Moriarty professzor szerepében, mint Robert Downey Jr. vagy Jude Law. Unott alakítását egyedül az menti, hogy a cilinderes bűnözőzseni egy iszonyatosan erős irodalmi-popkulturális karakter, aki legalább olyan jelentős ellentétpárja Holmesnak, mint Joker Batmennek (épp ezért kellett volna a szerepet a jelmezes blockbusterekben már veterán Bill Nighynak vagy Gary Oldmannak adni).

Guy Ritchie-ék nagyon jól összegyúrták a Bond-gonoszok jellemzőit az 1893-as Az utolsó eset című Holmes-novellával. A gengsztercézár kedélyesen eltársalog a főhőssel egy asztalnál, mint Dr. No és Scaramanga, egy ármánykodással kirobbantott világháború haszonélvezője akar lenni, mint a Csak kétszer élsz vagy A holnap markában konspirátora, vonaton vereti meg ellenfelét, mint a gonoszok az Oroszországból szeretettelben és a svájci hegyekben rendezi be a titkos főhadiszállását, mint Blofeld az Őfelségében. Kár, hogy Holmes és Moriarty festményeket és bélyegeket megihlető, legendás párbaja a Reichenbach vízesésnél már nem idézi fel annyira a Bond-filmek kötelező leszámolásjeleneteit (az első rész Tower Bridge-fináléja sokkal látványosabb volt), de Guy Ritchie így legalább szépen tiszteleghetett az eredeti Doyle-novella előtt.

A Bond-párhuzamok ellenére a Sherlock Holmes 2 tobzódik a Guy Ritchie-filmek stílusjegyeiben, akár egy 1891-be átrakott Blöff 2 is lehetne. Kapunk cigánytáboros jelenetet és egy rakás dramaturgiaia csavart, a kamera előszeretettel mutatja belassítva-felgyorsítva a fegyverek működési mechanizmusát (bár a Desert Eagle-t sínágyúra cserélték), a nem mindig törvényes úton járó, drogos főhős pedig itt is nyakig merül az egyedi karakterekkel telepakolt, multietnikus londoni alvilágba: utóbbira a legszebb példa az, amikor Robert Downey Jr. kínai bölcsnek maszkírozva próbál elvegyülni a kozák bérgyilkos-akrobaták, francia cigány jósnők, dudorászó verőlegények és operarajongó bűnözőfejedelmek között. Jövőre jöhet a Sherlock Holmes 3!

Krimirajongóknak kötelező, de egyébként is megér egy estét a Sherlock Holmes 2. A látványvilág lehengerlő, Robert Downey Jr. és Jude Law összjátéka tökéletes, a sztori pedig pörög rendesen. Klasszikus kritika helyett következzen egy kis mozi utáni árnyjáték: Holmes és Watson vajon mit szólna a Guy Ritchie-féle folytatáshoz?

A Guy Ritchie-féle Sherlock Holmes 2 premiere előtt tegnap néhány előzménnyel izzítottuk az agytekervényeket: csokorba szedtük a Holmes-kultusz néhány érdekes részletét. De térjünk a tárgyra, hallgassuk meg a tárgyban magát Holmes-t és Watsont!

– Meg kell mondanom Önnek, kedves Watson doktorom, hogy igen nagy örömet okozott nekem ezen színes és izgalmas mozgóképalkotás megtekintése – mondta Holmes, miután kilépett a moziból.
– Nem osztom a lelkesedését, drága Holmes – válaszolta Watson.
– Megtudhatnám fanyalgása okát, barátom? – így Holmes.
– Túl színes volt, tele képtelen látványelemekkel, ráadásul egyáltalán nem tüntetett fel minket jó színben – dohogta Watson. – Nem két angol gentlemant láttunk a vásznon, hanem két komédiást, majdhogynem ripacsot, akik folyton vaskos tréfákat sütnek el egymás kárára, és inkább tűnnek valamiféle akciókkal dús műremek hőseinek, mint az ész és a szellem embereinek, melyeknek óhajtanám tudni magunkat.
– Oh, az én drága jó, könnyen ítélkező, indulatos Watsonom! – kacagott fel gunyorosan Holmes. – Jó doktor, az Ön figyelmét ismét elkerülték fontos részletek.
– Ne csigázzon, ossza meg velem sokadjára is azon okokat, amelyeket szellemi renyheségem bizonyítékainak tudhatunk be – felelte Watson sértődötten.
– Ahogy parancsolja – mondta Holmes. – Mit mondanak Önnek a következő kifejezések: intertextualitás, idézéstechnika, kulturális újrahasznosítás és élősködés, kifordítás, paródia?
– Azt, kedves Holmes, hogy Ön a legbarátibb tanácsaim ellenére sem bírta ki, és beleolvasott azokba a kártékony irodalomelméleti szakmunkákba, amelyeknek forgatása nem több holmi haszontalan passziónál, s mint ilyet, inkább ajánlanám ezen elfoglaltságot unatkozó szépasszonyoknak, mintsem komoly férfiembereknek.
– Posztmodern, Watson, posztmodern! – kiáltott fel Holmes.
– Ezt könnyen rá lehet fogni bármire – replikázta Watson –, minden szellemi szemfényvesztés mentsége ez!
– Igaza van – vágta rá Holmes –, de ne feledje, a mi történeteink, amelyeknek Ön volt a hű krónikása, a maguk korában ugyanúgy kalandos históriák voltak, amelyek fő célja a szórakoztatás volt, és nem az elmék pallérozása.
– Akkor miért foglalkoznak állandóan komoly tudósemberek – és ez egyszer az irodalmárokat is ide sorolnám – azzal, hogy kalandjaink a modern és pozitivista eszmények lenyomatai, vagy éppen a brit birodalmi dölyf és a birodalmi fóbiák mintapéldái, s hogy az Ön módszere a freudi pszichoanalízissel rokon?
– Biztos jó okuk van rá – felelte Holmes. Példának okáért a megélhetés. De épp az Ön iménti szavai cáfolják, hogy hitvány fércmunka lenne eme cinematográfiai alkotmány, ugyanis amellett, hogy kacagtató és látványos műremek, látszik, hogy alkotói alaposan beleásták magukat a holmesi szakirodalomba. Megjelenik a filmben például a trópusi mérgek toposza, ami a már említett birodalmi fóbia szép példája alkotónk, Sir Conan Doyle munkáiban, aztán ott van kapcsolatunk összetettsége, és ugyancsak hiteles, ahogy engem, a pozitív XIX. század emberét végül arcon csap a felismerés: jön a minden kifinomultságot nélkülöző XX. század a tömegfegyvereivel és az olyan elvtelen kufárokkal, mint ellenfelem, Moriarty professzor, akik milliókat küldenek a halálba az extraprofitért.
– Jól van, belátom, nem olyan hitvány produktum ez, mint ahogy először gondoltam, de azért sok túlzás van a filmben, mindenféle technikai kütyük, nem is beszélve arról, hogy az ember szemét igencsak próbára teszik ezek a merész vágások. Holmes, Ön egy pillanatra sem fáradt bele a képtelen tempójú akciók bámulásába?
– Csöppet sem! – rikkantotta Holmes. – Csak nem várta, Watsonom, a Blöff és Spíler rendezőjétől, hogy komótos kamaradrámát rendez a mi valóban fordulatos kalandjainkból? Ritka tehetség ez a mi honfitársunk, nincs párja Európában, sőt megkockáztatom, széles e világon, ha a meghökkentő és szórakoztató akciójelenetek művészi igényű megkonstruálásáról van szó. És valljuk be, Watson, a világ nem lett nemesebb hely a kalandjaink óta eltelt időben sem, így hát kijár a jónépeknek a kacagás és a mívesen megalkotott akciók sorával gazdagított okos történet, amelyet magas kvalitású színészmesterek vezetnek elő.
– Meggyőzött, barátom, de szavamra, kezd hideg lenni, szaporázzuk meg a lépteinket a Baker Street felé...

Három ok, amiért megéri beülni a filmre:

1. Színészek
Már az első részben kiderült, hogy kiváló ötlet Robert Downey Jr. és Jude Law összeeresztése. A páros most még inkább lubickol a szerepekben, talán mert már nem nehezedik rájuk a nyomás, hogy vajon képesek-e élettel megtölteni az agyonjátszott irodalmi hősöket. Persze a remekül megírt párbeszédek is megkönnyítik a dolgukat.

2. Történet, mondanivaló
Most nem a misztika homályából bontakozik ki a sztori, mégis sötétebb és nyomasztóbb a végeredmény. Holmes és Watson a legsötétebb erővel találja szembe magát, ami létezik: a mohósággal, amely sosem látott háborúba kívánja taszítani a nyugati civilizációt. A filmben még nem sikerül győznie a milliókat földi pokolba küldő hadiiparnak, de Holmesnak is rá kell ébrednie: ez csak idő kérdése. A történet kicsit nehézkesen indul ugyan, de utána fordulatos és feszes sztori pereg a szemünk előtt, és nem hiányzik a detektívregényekben kötelező téves nyom sem.

3. Látvány
Nem csak az elvárható szintet hozza a film, ami a vizuális effekteket illeti, kifejezetten fifikás képi megoldásokkal is kényeztet. A korai tömegpusztító fegyverek küzdelme Holmesékkal például egyenesen lenyűgöző.

Ki gondolta volna, hogy a pucér Stephen Fry látványát a Coldplay énekesének köszönhetjük? Ez a Sherlock Holmes 2 – Árnyjáték londoni sajtótájékoztatóján derült ki számos érdekes adat mellett. Szó esett Holmes és Watson férfibarátságáról, valamint a női ruhába öltözésről is. A tájékoztatón Jude Law, Robert Downey Jr. és Noomi Rapace és a film producerei, Joel Silver és Lionel Wigram is beszéltek arról, hogyan készült a film.

A fiktív detektívhez illő helyszínen tartották a Sherlock Holmes – Árnyjáték londoni sajtótájékoztatóját. A One Mayfair nevű épület egykor templom volt, ma pedig rendezvények helyszínéül szolgál. A faburkolatú termet a falak tetején sorakozó színes ólomüveg-ablakok világították meg, a rendező, a producerek és a sztárok pedig az egykori oltár helyén egy pódiumon álló asztalnál ültek.

Jude Law egy tévés talkshowban is kötött fekete sapkával a fején jelent meg, és azt állította, egy készülő film miatt szörnyű frizurát csináltak neki, azt titkolja. A sajtótájékoztatón mindenesetre a többiekhez hasonlóan ő is zakót viselt.

Míg a producerek és a rendező komolyan válaszolgattak az újságírók kérdéseire, úgy tűnt, hogy a sztárok a legviccesebb idézet címéért vetélkedtek. Jude Law a színművészeti főiskolás, gondolkodós színészarcát vette elő, Downey Jr. pedig inkább standup-komikusként próbált pontokat szerezni.

A filmet ugyanaz a csapat készítette, mint elődjét: a producerek között Joel Silver, Lionel Wigram és Dan Lin mellett Susan Downey (Robert felesége) is szerepel. Wigram és Guy Ritchie is sokat beszélt a kreatív csapatról: mint Ritchie fogalmazott, az egész film a kreatív csapat munkája, a különböző ötletek nem az egyes tagok agyszüleményei, hanem a csapatéi. „Viszonylag vázlatos forgatókönyvvel indultunk, melyet darabjaira szedett és újra felépített a kreatív csapat közös, organikus elméje“ – fogalmazott a rendező.

Pucér Stephen Fry a Coldplaytől

Organikus elme ide vagy oda, Downey Jr. azért elárulta, hogy a pucér Stephen Fry szerepeltetése nem a csapat ötlete volt. Chris Martin, a Coldplay énekese javasolta, hogy Fry kapja Holmes hóbortos bátyjának szerepét. „Tulajdonképpen a filmben szereplő összes jó ötlet Chris Martintól származik“ – humorizált Downey Jr., akitől azt is megtudtuk, hogyan lehet elkerülni a folytatások szokásos buktatóit.

Dupla alázat az ismételt siker titka

„Az embernek meg kell dupláznia magában az alázatot“ – mondta Downey Jr. Szerinte a sikeres emberek ugyanis tudat alatt gyakran azt gondolják egy csomó mindenről, hogy az jár nekik, és ez a hübrisz vezet bukásukhoz.

A forgatásról Noomi Rapace beszélt, javarészt szuperlatívuszokban. Annak ellenére, hogy a film egy nagy amerikai mozi, mégis olyan érzés volt rajta dolgozni, mintha kis, független film lett volna. A svéd színésznő aggódott a forgatás előtt, hogy nyelvi nehézségei lesznek, mivel csak két-három éve kezdett angolul tanulni. De mint mondta, a srácok befogadták, így nem izgult.

Rapace azt is elmondta, hogy Law és Downey Jr. a legtöbb jelenetnél nem kért dublőrt, maguk csinálták a nehezebb jeleneteket is. Persze vannak olyan jelenetek, melyeknél a biztosítótársaság teszi kötelezővé a kaszkadőröket, de ezt leszámítva mindent ők csináltak.

Hogy mennyire hasonlít a színészek természete az általuk alakított figurákhoz? Jude Law szerint néha igen, néha nem. „Vannak napok, amikor felkelek, és nagyon racionálisnak és megbízhatónak kell lennem, máskor viszont cseppet sem. A színészi munka lehetővé teszi számunkra, hogy az átlagosnál kreatívabbak legyünk“ – fogalmazott Law, míg Robert Downey Jr. csak annyit mondott: „Nagyon jól tudok okos embereket alakítani“.

A film elődjéhez hasonlóan szakít a szokásos lassú tempójú, könyvtárszobás-elmélkedős Sherlock Holmes-feldolgozási stílussal, emiatt az ortodox Doyle-rajongók sokat kritizálták. Jude Law Shakespeare klasszikus alakjaihoz hasonlította Holmes és Watson figuráját. Mint mondta, Shakespeare darabjait is sokféleképpen feldolgozták már, a forrásanyagot rengetegféleképpen lehet interpretálni.

True bromance

Már az első részben is érezhető volt, ebben a filmben pedig még hangsúlyosabbá vált a Watson és Holmes figurája között szövődő valódi bromance, szoros férfibarátság. Jude Law azonban nem szereti a bromance kifejezést, közölte Robert Downey Jr. Mire Law: „Lekicsinyli azt, ami köztünk van.“

A sajtótájékoztatón felmerült az is, hogy mintha ebben a filmben még erősebbé válnának a homoerotikus felhangok, mintha direkt rájátszanának a történettel. Például az egyik jelenetben Holmes női ruhában, kifestve jelenik meg. Downey Jr. erre fapofával azt válaszolta: ez csak a filmben van így, a magánéletük csak rájuk tartozik. Mint mondta, úgy döntöttek Jude Law-val, hogy spórolnak a stúdió pénzével, és ezért közös szobában laknak. „Nagyon kicsi szoba, csak egy ágy van benne!“  Miután elült az általános derültség, a színész közölte: a női ruhás megjelenést egyébként is a következő folytatásra tartogatja: „Az lesz a címe, hogy Sherlock Holmes –Travijáték!“

Tökéletes kilépő volt ez, az újságírók dőltek kötelességtudóan, az idő pedig amúgy is elfogyott. Robert Downey Jr. a mozikban csütörtöktől tekinthető meg női ruhában, bár az általa vázolt folytatást nem ígérhetjük biztosra.

Mielőtt bevetődnék a csütörtöki premierfilmre, a Guy Ritchie-féle Sherlock Holmes 2-re a moziba, nem árt néhány előzménnyel izzítani az agytekervényeket. Csokorba szedtük a Holmes-kultusz néhány érdekes részletét.

Sir Conan Doyle, a teremtő

Bár Sherlock Holmes úgy híresült el, mint a racionális gondolkodás és a kristálytiszta logika mintaképe, megalkotója nem csak az ésszerű magyarázatokban hitt. Sir Conan Doyle (1859–1930) orvosként praktizált, legismertebb hősét is egyik egyetemi professzoráról mintázta. Nem ritka, hogy egy író meggyűlöli az általa teremtett irodalmi alakot (Agatha Christie sem szégyellte bevallani, unja és utálja Hercule Poirot figuráját), Doyle is tehernek érezte Holmes sikerét. Egy ízben le is számol a Baker Street híres lakójával: a detektív gyűlölt ellenségével, Moriarty professzorral együtt zuhan bele egy vízesésbe. Nem Bobby Ewing volt tehát az első karakter, aki feltámadt a hálás rajongók örömére, Doyle is kénytelen volt életre lehelni a népszerű nyomozót a tömeg nyomásának engedve. Négy regény és ötvenhat novella örökítette meg Holmes kalandjait. Doyle az Egyesült Királyság hű alattvalója és híve volt, politikai nézeteit többször is kifejtette írásban. Felesége, egyik fia és rokonai halála után az író komoly depresszióba esett. Ekkor fordult a spiritualizmus felé, és elkezdte a túlvilág titkait fürkészni. A fényképes manipulációk sorában elhíresült cottingley-i tündérek létezésében is komolyan hitt.

Sherlock Holmes mint sorozatsztár

Sherlock Holmes kalandjai nem értek véget Sir Conan Doyle halálával. Rengeteg Holmes-átirat látott azóta napvilágot. Hogy egy kortárs példát említsünk: nemrég jelent meg Anthony Horowitz „új” Sherlock Holmes-kötete, a The House of Silk. Az igen sokoldalú szerző (a filmforgatókönyvektől a gyerekregényekig számtalan területen alkot, jelenleg éppen Steven Spielberggel és Peter Jacksonnal dolgozik együtt) ez idáig mint a „tinikrimik” mestere híresült el, úgyhogy izgalmas kérdés, mit kezd a kissé éltesebb korú brit mesterelmével. A könyv mindenesetre elég forró témát jár körbe: a pedofíliát.

A nálunk csütörtökön mozikba kerülő Holmes-film mellett világszerte sikerrel fut az a sorozat is, amely a nyomozópáros mába átültetett kalandjait meséli el. Sherlock Holmes valódi kultikon lett, akit könnyű felismerni kalapjáról, pipájáról és szikár termetéről. Ebben nemcsak az eredeti illusztrációknak van szerepe, hanem azoknak a színészeknek is, akik a számtalan tévésorozat valamelyikében alakították a Baker Street-i különcöt.

Létezik-e magyar Sherlock Holmes?

Nem. Vagy ahogy vesszük. Egy biztos, nem létezik magyar Poirot, ahogy magyar Lupin se. Magyar Miss Marple már esetleg igen. Baráth Katalin néhány éve megjelent remek, a Monarchia alkonyán játszódó detektívregényének „vénkisasszonyodó” főhőse, az öntudatos Dávid Veron ugyanis sok szempontból hasonlít az angol kotnyeles ladyre: örök kívülálló, aki mégis otthonosan mozog a pletykákkal átszőtt kisvárosi miliőben. A fekete zongora címet viselő regényhez egy zárlatot is írt a szerzőnő, amiben elképzeli, hogyan járt volna Poirot, ha Budapesten kellett volna megoldania egy ügyet. Nem árulunk el nagy titkot: az ínyenc belga felsül, mert nem érti meg, Magyarországon a társadalmi rang képes megóvni az elkövetőket a leleplezéstől. A felháborodott külföldi így kiált fel Baráth paródiájában: „Az ártatlanok nem bűnhődhetnek a bűnösök helyett!” Mire a magyar nyomozóhölgy így felel: „Talán Belgiában így is van, ám ez itt Magyarország, Monsieur. És itt mindig minden másképpen van.”

Hasonló okokkal magyarázza Kondor Vilmos is egy interjúban, hogy miért egy újságíró (Gordon Zsigmond, először Az est, majd a Magyar Nemzet újságírója) lett nagy sikerű Budapest-sorozatának a hőse, és nem egy magánnyomozó: „A magyar néplélek sajátja az autoritás szidalmazása – és egyben tisztelete is. Abban a korban hiteltelen lett volna egy magándetektív Pesten, aki mondjuk egy gyilkossági ügyben nyomoz” – állítja Kondor. A magyar irodalmi kritika sem bánt soha kesztyűs kézzel a krimi műfajjal és úgy általában a populáris irodalommal sem. Varga Bálint, a magyar krimihullámot is elindító Agave kiadó vezetője könyvében (Magándetektívek, 2005) végigelemzi a Nyugat című folyóirat lapszámait, és nyomozómunkájából az derül ki, hogy az Egyesült Királyságban vagy a tengerentúlon hatalmas népszerűségű műfajról (ez volt a krimi aranykora) szinte csak mint olcsó, vagy egyenesen kártékony szórakozásról írtak a műítészek. Az olvasóknak maradtak az angolszász, elsősorban egzotikus helyszíneken játszódó ponyvák. Viszont a két világháború között virágzott a bűnügyi újságírás, úgyhogy a magyar Sherlock Holmesot valamelyik szerkesztőség mélyén lehetett megtalálni.

Vagy András Sándor könyvében. A sokáig az Egyesült Államokban egyetemi tanárként dolgozó író 2000-ben megjelent kötetének címe Gyilkosság Alaszkában avagy Sherlock Holmes a tlingitek földjén. A regény annyiban hasonlít a nem túl magasröptű Rendkívüli úriemberek szövetsége (The League of Extraordinary Gentlemen) című filmre, hogy Holmes mellett itt más, közismert alak is felbukkan, többek között Nemo kapitány vagy Drakula, viszont a regény – a filmmel ellentétben – szerencsére okosan megírt paródia, aminek több figyelemre méltó rétege is van. A klasszikus krimi szerelmeseinek azonban továbbra is Conan Doyle munkáit ajánljuk.

Nos, most hogy délelőtt felelevenítettem az első rész történéseit azzal, hogy ismét benyomtam a lejátszóba a lemezt, délután már jöhet is a mozi, ahol végre valahára már vetítik a Sherlock Holmes 2., avagy Árnyjáték című részt. Már épp ideje volt, hogy eljöjjön ez a nap, hiszen a külföldi mozikban már több, mint két hete játszák a filmet.

A készítőknek sajnos ezúttal nem sikerült a legjobb időpontot kiválasztani a premierhez, hiszen két sikerfilm folytatása is abban az időpontban debütált, így az Alvin és a mókusok 3. valamint a Mission Impossible 4. része is - amit talán nem csak Holmes, de mindenki más is megjósolhatott volna előre - gyengítették egymást a vásznon.

Azonban a folytatás már bizakodóbb, hiszen a BoxOffice (január 3-dikai adatok) szerint összeségében már meghaladta a 200 millió dolláros bevételt (pontosan 245 468 339 dollár), amelyből 139 millió az amerikai, a maradék 106 millió pedig a többi hely jegybevételeit képviseli.

Még messze van az első rész 524 millió dollárjától, de vegyük figyelembe, hogy még csak néhány hete megy a mozikban, másrészt sok helyen még nem is debütált, így például egy potenciális bevételt jelentő hely, Japán még várat magára, és nem mellesleg Magyarországon is csak ma kezdik el vetíteni.

Izgalmas egy rész vár ránk, hiszen ha csak Hans Zimmer ismételten zseniális albumát végig hallgatjuk, már érezzük, ezúttal valami sokkal szívszorítóbb vég fog bekövetkezni. A külföldi oldalakon sorra jönnek-mennek a jobbnál jobb (és gyakran SPOILERes) üzenetek arról, hogy Guy Ritchie (rendező) ismét nagyot alkotott, ha nem nagyobbat. És mindenki egyöntetűen hangoztatja döbbenetét a végkimenetelről (igyekeztem elkerülni a SPOILERes bejegyzéseket, de azért teljesen vakon nem tudtam elmenni fölöttük - legyen annyi elég, hogy ez is Conan Doyle történeteit fogja feleleveníteni).

A szereplőgárda is színvonalas lett, Robert Downey Jr. és Jude Law ismételten hozza jól megszokott formáját Holmes és Watson szerepében, s bár harmadikként megjelenő Noomi Rapace (Sim) megosztja a véleményeket, azért sokaknak bejön a cigány jósnő. Ezzel szemben Adlert alakító Rachel McAdams éppen csak feltűnése sokkal jelentősebb lesz, mint azt elsőre gondolnánk (a külföldi oldalak szerint). Jared Harris pedig tökéletesen visszaadja a rideg és mérhetetlenül okos Moriarty professzort, akárcsak Stephen Fry Mycroftja, hiszen a színész jómaga is rendkívül nagy Sherlock Holmes fan.

Mindent összevetve csak jó szórakozást szeretnék kívánni a mozizáshoz, s örömmel várom mindenki pozitív és negatív véleményét egyaránt (lehetőleg csak SPOILER-mentes utalásokkal). Valamint szeretnék köszönetet mondani a sok-sok látogatónak, ugyanis ma már meghaladtuk a 200 fős napiátlagot, amellyel a teljes GP-s listát nézve 87. helyen állunk, a Mozi, film kategóriában pedig a 10. helyen! Nagyon köszönjük!

Mindenkinek jó mozizást! Sherlock Holmes - A Game of Shadows - Mától a mozikban!